23.-24. Fejezet

 

23. fejezet

JAKE

 

 

Fordította: Sophie

 

– A konyhád egy szégyen– közöltem Ellával, miközben az üres hűtőjével szemben álltam. – Hogy tudtál egyáltalán ilyen sokáig életben maradni bármilyen étel nélkül?

– Van leves a szekrényben– mondta nekem, kinyújtózva az ágyban, miközben egy vékony szövet takarta.

És abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy mit szerettem volna jobban: megetetni vagy megdugni.

Racionálisan tudtam, hogy az első opció lenne a legszükségesebb, de a fenébe is, ha nem akartam őt megint. Volt egy olyan érzésem,hogy soha nem tudok betelni vele. Az, ahogy érzett, ahogy megízlelt és kóstolt, és ó, ahogy elélvezett. Ahogy az egész teste reszketett, a háta felívelt az ágyról, azok a mély torokból induló nyögések, amik elhagyták a száját. Bassza meg! Jobban járok, ha megetetem őt – és magam is – hamarosan, mert a farkam már készen állt a második körre, de először tankolni kellett.

– A leves nem étel– veszekedtem.

– Úgy tűnt, amikor beteg voltál így gondoltad– emlékeztetett.

A fenébe!

– Elment az eszem a láztól– mondtam neki, nem akartam még beismerni a vereségemet.

– Mégiscsak sikerült kikezdened velem– kiáltotta ki az ágyból.

– Nos, igen, lázas voltam, nem halott. – Az egyik legelbűvölőbb mosolyomat vetettem rá, de ő csak a szemeit forgatta.

Egész nap tudnám őt nézni. Azt a segget, azokat a melleket, a végtelen hosszú lábakat, és a haját. És azt a fekete csipkét. Basszus!

Visszafordultam a hűtőhöz, és kinyitottam a fagyasztót.

– Aha! – kiáltottam fel. – A konyhád még sem veszett ügy. – Kivettem a fagyit a fagyasztóból, és kivettem két kanalat a fiókból. Legalább volt evőeszköze. Valamit határozottan tennem kellett az ételhelyzetével. Nem csodáltam, hogy olyan vékony – nem volt semmi, amit megehetett volna.

Visszaindultam az ágyhoz, és már az járt a fejemben, hogy mit kell vennem neki a boltban, aztán amikor felült, és a lepedő lecsúszott róla, megmutatva nekem mindent a vállától a köldökéig, az agyam rövidzárlatot kapott.

– A fagyim. – Ella visszahúzta a lepedőt, és a bödönért nyúlt.

Átnyújtottam neki, és határozottan megráztam a fejem, mintha az segített volna a fókuszálásban. Ha-ha. Nem nagyon volt esélye ekörül a lány körül. Főleg, amikor meztelen volt.

Ella felnyitotta a jégkrémes dobozt, és belefúrta a kanalat.

– Mmm– nyögte, amikor megkóstolta.

– Te megpróbálsz megölni, igaz? – kérdeztem tőle. – Meg fogsz ölni szexszel és fagyival.

– Talán. – Kinézett rám a hajfüggönye mögül, és egy pillanatra elkaptam a huncut mosolyát. – Bánnád?

– A fenébe is, dehogy. – Megragadtam, és az ágyhoz szorítottam.

Felsikoltott, de csodával határos módon sikerült úgy megtartania a fagylaltot, hogy nem értem el.

– Egy csók egy falatért? – kérdeztem.

– Hmm, nem is tudom – ugratott. – Ez tényleg egy nagyon jó fagylalt.

– Ez egy kihívás? – kérdeztem, de még mielőtt válaszolhatott volna, aszámat az ajkára szorítottam. Ó, Istenem. Csokoládé és Ella. Erős kombináció.

Amikor elváltunk, mind a ketten lihegtünk. Egyetlen szó nélkül adta át nekem a jégkrémet.

– Köszönöm. – Önelégülten vettem át a dobozt. Gondolkodás nélkül vettem a Ben&Jerryből egy nagy kanállal, és tettem a számba. – Aú!– Összerándultam, amikor a hideg az agyamba vágott. – Fagyis agyfagyás.

– Nyilvánvalóan olyan ember vagy, aki nem tudja kezelni a jégkrémet – jegyezte meg Ella, és visszavette a dobozt. – Kis kanállal – rendelkezett.

Egy pillanatig kényelmes csendben ültünk, egymás között adogatva a fagyit.

– Kérdezhetek tőled valamit? – bökte végre ki Ella.

A mellkasomra pillantott, majd le az ölébe. – Ki az a Lucy?

– Ah. – Vártam már erre. Ezt kapod, ha kitetováltatod a tested, Jake. A lányok, akikkel lefekszel, állandóan tudni akarják, ki ő. Általában nem szeretek erről beszélni, de valamilyen oknál fogva nem bántam, hogy elmondjam Ellának.

– Lucy az anyám volt– magyaráztam. – Tizenkét éves koromban halt meg. Autóbaleset.

– Sajnálom. – Letette a fagylaltot, és megfogta a kezem. – Közel álltatok egymáshoz?

– Igen. – A kanalammal játszottam. – Valójában ő volt az, aki megszerettette velem a főzést. Egy zseni volt a konyhában… teljesen autodidakta.

– Lefogadom, hogy most nagyon büszke lenne rád. – Ella megszorította a kezem. – Mr. Főszakács.

Vállat vontam, még ha tudtam is, hogy Ellának igaza van.

– Mi van az apáddal? – kérdezte Ella, és azt hiszem, jogosan volt kíváncsi, mivel valójában beszélt vele, amikor beteg voltam.

– Nem állunk közel egymáshoz – mondtam neki. – Soha nem értette ezt a főzés dolgot. Még mindig nem. Öt éve dolgozom a Grassfednél… még egyszer sem jött el enni.

– Hívtad őt?

– Nem számítana az sem– mondtam, még ha nem is emlékeztem, hogy valójában egyszer is elhívtam volna az étterembe. Megtettem, igaz? Amúgy is, már rég el kellett volna jönnie. Anyu valószínűleg megtette volna.

Ella nem mondott semmit, de visszaadta nekem a fagylaltot.

– A szüleim nem igazán értik ezt az egész komolyzenei dolgot – vallotta be. – Mind a ketten jazz zenészek.

– De te tényleg jó vagy. – Vettem egy falatot a fagyiból. – Nem tudok sok mindent a komolyzenéről, de ezt még én is értékelem.

Ella elpirult. Istenem, imádtam, amikor elpirult. Főleg most, amikor láthattam, hogy a pír elterjed egészen a mellkasáig. És milyen mellkas az.

Megköszörültem a torkomat, próbáltam Ellára figyelni, és nem a melleire.

– Tényleg meg akarom nyerni ezt a versenyt– mondta csendesen.

– Meg fogod– mondtam neki.

Meglepetten kapta rám a tekintetét.

– Mi van? – kérdeztem.

– Te vagy az első személy, aki ezt mondja nekem – vallotta be.

Nem értettem. – Mi van a szüleiddel? A tanároddal?

Ella megrázta a fejét. – Ők támogatnak, de nem hiszik, hogy nyerhetek.

– Tévednek. – Fogalmam sem volt róla, hogy milyen verseny ez, de az én szemszögemből Ella teljesen megérdemelte a fődíjat. Vagy legalább az önbizalmat, hogy elhiggye, képes lesz rá.

– Úgy néz ki, mind a kettőnknek olyan szülei vannak, akik nem értenek meg minket. – Ella belemártotta a kanalat a fagylaltba.

– És mégis, mind a ketten elég jól bizonyítunk magunknak – fejeztem be. – Nem is olyan rossz egy fekete bárány párostól. – Kinyúltam, és az övéhez érintettem a kanalam. – Egészségedre.

– Egészségedre. – Rám mosolygott, és nem tehettem róla, odahajoltam és megcsókoltam.

Ennek egy ártatlan csóknak kellett volna lennie, de már megtanultam, hogy semmi sem ártatlan, amikor Elláról van szó. Amikor visszahúzódtam, gonosz vigyor volt az arcán. Még mindig a kezében tartotta a fagyis kanalat, és előredöntötte, engedve az olvadó fagylaltot a kulcscsontjára csöpögni. Megborzongott.

– Hoppá– mondta.

Megráztam a fejem. – Rossz kislány – mormoltam, és előrehajoltam, hogy letisztogassam a fagylaltot. A számmal.

Ella leengedte a lepedőt, és hagyta, hogy még egy csepp fagylalt lehulljon. Ezúttal a mellkasára, egyenesen a mellére.

– Azt hiszem,készen állok a ráadásra. – Félretette a fagylaltot, és hátradőlt, gyönyörűen és mosolyogva.

Én is, gondoltam, és érte nyúltam. Én is.

 

Katie McCoy–Play me

 

 

24. fejezet

ELLA

 

 

Fordította: Sophie

 

Napok teltek el azóta, hogy legutoljára a versenyre gondoltam. Tudtam, hogy a végső előadásra kéne fókuszálnom, de az agyam (és az éjszakáim) tele voltak Jake-kel, és csakis Jake-kel. Az utolsó kör a megmérettetésben két hét múlva lesz, és néhány nappal ezelőtt már a puszta gondolattól is bepánikoltam volna. De most, egészen más dolgok voltak a gondolataimban. Még mindig gyakoroltam természetesen, de most először szórakoztam, amikor csak tehettem. Élveztem a zenét, és Jake olyan érzést keltett bennem, hogy képes vagyok bármire. És ez miatt kerültem Mark üzeneteit, amik arra ösztönöztek, hogy menjek be a stúdióba és gyakoroljak. Úgy érezte, hogy felügyelnie kell engem, főleg ebben a kritikus időszakban. Tudtam, hogy végül is mennem kéne – még mindig ő volt az oktatóm – de nem siettem el, hogy találkozzak vele.

A hét az étel, a szex és Jake jegyében telt. Az órarendünk egymáshoz igazítottuk. Az én kora reggelem kora délután lett, és az ő késő éjszakája már nem volt olyan késő éjszaka – úgy tűnt, sietett haza minden éjszaka, hogy együtt legyünk. Néha többször is együtt voltunk, mielőtt elaludtunk. A testem még sosem éreztem ilyen elevennek és fájónak. Jake bevezetett a gyönyörökbe – és a pozíciókba –, amiket sosem képzeltem volna. Minden olyan új volt, olyan izgalmas és csodálatos.

A lakásban ültem a pultnál, és néztem, ahogy főz. Nem tudtam ennél szexibbet elképzelni sem, na jó, el tudtam képzelni még néhány dolgot. El tudnék felejteni sok dolgot, de Jake kötényben, ahogy brownie-t süt, nos, az nem egy olyan dolog, ami egyhamar kimegy a fejemből. Már csak akkor lenne tökéletesebb, ha nem viselne pólót.

Egész végig, amíg sütött, kommentálta a folyamatot. Most már láttam, hogy miért volt szerelmes belé minden lány a főzőtanfolyamon.

– Vannak emberek, akik szeretnek egyéb finomságokat rakni a brownie-ba– mondta, miközben a tésztát keverte. – Mindig van egy új trend – sajttorta, sós karamell, menta szórás –, de ha a brownie jó, nem kell bele semmi más. Csak csokoládé. – Megkóstolta a tésztát, a gyönyör az arcán nyilvánvaló volt.

Mmm, gondoltam a brownie-ról és a készítőjéről is.

Rajtakapott, hogy figyelem, és felhúzta a szemöldökét.

– Jól gondolom, hogy meg akarod kóstolni?

Arra számítottam, hogy átadja nekem a kanalat, de ehelyett belemártotta az ujját a tésztába, és felém nyújtotta. Néhány héttel ezelőtt, elpirultam és elfordultam volna. Az új énem a csuklója köré fonta az ujjait, és az egész ujját a számba vettem, a nyelvemmel a csokoládé körül köröztem.

– Te tényleg meg akarsz engem ölni– nyögte Jake, miután befejeztem. – De milyen módon. – A tepsibe öntötte a tésztát, és betette a sütőbe.

Elloptam a tálat a maradék tésztával, és az ujjaim végigfuttattam a belsejében. Valahogy kettéváltam a lánytól, aki nem evett mást, csak konzerv levest, és olyan lány lettem, aki lenyalta a pasi kezéről a brownie tésztát, majd utána a tálról is.

Jake beállította az időt. – Húsz perc – mondta és visszafordult hozzám, egy gonosz vigyorral az arcán. – Mit is csinálhatnánk húsz percen keresztül?

– Kivégezhetnénk a tésztát – mondtam ártatlanul, az ujjaimat nyalogatva.

Jake szemei felhevültek. – Egészen lassan kéne megenned – mondta, és megkerülte a pultot.

– Nos, szeretek időt szánni a dolgokra – világosítottam fel, a tálat közelebb húzva magamhoz.

– Ó, tudom. – Jake rám kacsintott. – Én is szeretek időt szánni a dolgokra.

Közelebb jött és előrehajolt, a karjait a csípőm két oldalára tette, beszorítva a bárszékbe.

– Van kedved megosztani velem? – kérdezte.

Megráztam a fejem.

– Mohó vagy– mormolta, közelebb hajolt, az orrát a nyakam oldalához nyomta, a szája majdnem a torkomat érintette. Aztán megcsókolt ott, forrón és nedvesen, a fogaival gyengéden megharapva. – Ne aggódj. – A hangja végigvibrált rajtam. – Van nekem valami édesség itt.

Aztán az ujját a tésztába mártotta, és egy csík csokoládét húzott a kulcscsontomra.

– Hé!– tiltakoztam, de csak addig, amíg a nyelvét végig nem futtatta a bőrömön. Becsuktam a szemem az érzéstől, a fejem pedig hátraejtettem.

Éreztem, hogy egy újabb adag csoki kerül a bőrömre, ezúttal lefelé vezetve. Mint korábban, Jake szája követte, majd még lejjebb ment, kigombolva az ingem, végigcsókolva a fedetlen felsőtestem. Amikor az ingem már teljesen ki lett gombolva, Jake lelökte a vállamról, és hagyta, hogy a padlóra essen, otthagyva engem egy áttetsző fekete melltartóban, amit reméltem, hogy fel fog fedezni.

– Kicsim– nyögte, és épp időben nyitottam ki a szemem, hogy lássam, ahogy a brownie tésztát a melltartómra keni, ahol a mellbimbóim feszesen várakoztak.

– Óóóóó– ujjaimat a hajába túrtam, miközben a szája a mellemre fókuszált, nyalogatva a vékony anyagon át. Miután mind a kettőnek elég figyelmet szentelt, a szája megtalálta az enyémet. A nyelvem csak erre várt – az édes és forró íze úrra lett rajtam.

Hirtelen felemelt a székről, és a karjaiba vett. Ránézett a sütőre.

– Tizenöt perc – tájékoztatott, miközben az ágyba vitt. – Hányszor tudunk elélvezni ennyi idő alatt?

De én már a kötényét és az ingét rángattam. A viccelődés és az előjáték mókás volt, de ebben a pillanatban azonnal akartam őt.

– Azt akarom, hogy bennem legyél – követeltem, sokkolva magam is a sietségemmel.

Jake arcánmeglepődés villant át, de azonnal felváltotta a szükség.

– Annyira főnökösködő. – Elvigyorodott, és levette a kötényét.

Kibújtam a farmeremből, amíg ő ledobta az ingét és a nadrágját. Nem viselt alatta semmit. Felnyúltam az éjjeliszekrényhez, kivéve egy óvszert a fiókból.

Visszamentem az ágy végéhez, és a kezembe vettem őt. Keménynek, simának és hihetetlennek éreztem.

– Látod, hogy mennyire akarlak? – kérdezte Jake, ahogy lassan simogattam. – A fenébe. – Hátravetette a fejét. – Csodálatos érzés.

A válaszától felbátorodva előrehajoltam, és bevettem a számba annyit, amennyit csak tudtam. Éreztem, ahogy az ujjai a hajamba túrnak.

– Ó, Istenem – hallottam Jake nyögését fentről.

Nyelvemet a hegyére vittem, megízlelve őt, a sós aromáját, ami egy az egyben Jake volt. Hirtelen a kezei a vállamra szorultak, felemelve engem magához, a szája az enyémre tapadt. Gyorsan lekapta a melltartómat és a bugyimat, és hallottam a fólia szakadását. A keze a testünk közé csúszott, és éreztem, ahogy az óvszert végiggörgeti a hosszán.

– Fond a kezed a nyakam köré, kicsim– parancsolta Jake, és ahogy megtettem, a tenyerébe vette a fenekem, felemelve engem. Egyik kezével a hátára rakta a lábam, és éreztem, ahogy a farka a nyílásomhoz nyomódik. Aztán becsúszott.

Erősen kapaszkodtam, a nyögéseim elfojtottam a vállába, és ahogy a másik lábam is elhagyta a földet, csatlakozva a másikhoz, erősen belekapaszkodtam. Kezét a fenekemre szorítva Jake felemelte a testem, majd leengedte, a farka még mélyebbre csúszott.

– Ó, Istenem, Jake, ez annyira jó érzés – kiáltottam, ahogy belém hatolt, az izmai a hátában és a vállában megfeszültek a kezem alatt.

– Bassza meg – nyögte Jake, miközben a térde megroggyant, és mi az ágyba estünk, a lábam még mindig köréfonódva, a farka még mindig mélyen bennem. Nem veszítve el a ritmust, keményen és gyorsan temetkezett belém. A gyönyör épült bennem, és belevájtam a körmeim a karjába, amint elért az orgazmus.

– Óóóó, Isteneeeeeem– nyögtem.

Aztán minden figyelmeztetés nélkül visszavonult. Mielőtt panaszkodhattam volna, éreztem, ahogy a forró nyelve belém hatolt, amint a lábaim a vállára húzta. Lenyúltam, ujjaimat a hajába temettem, ahogy ő is tette velem, irányítva őt pontosan oda, ahol a legnagyobb szükségem volt rá. Nyalogatott és simogatott, a forró szája újra a csúcs szélére sodort engem, aztán újra lezuhantam, az egész testem reszketett az orgazmusom után.

Aztán újra bennem volt, a farka mélyen eltemetve. A kezeimet a hátára fontam, közelebb húzva magamhoz. Lehetetlen, hogy újra közeledtem a csúcshoz, az arcomat Jake vállába temettem, a nyögéseim végigvibráltak az egész testemen, ahogy újra elélveztem. Fölöttem Jake mozdulatai hevessé váltak. Hátravetette a fejét, megragadta a csípőmet, és még egy utolsót lökött, mielőtt rám omlott.

Egy pillanatig csak feküdtünk, a testünk még mindig kapcsolódott, a végtagjaim még mindig használhatatlanok voltak. Jake elfordította a fejét, és megcsókolta a nyakam.

– Bármikor főnökösködhetsz, amikor csak akarsz– mondta, a hangja tele volt elégedettséggel.

Mielőtt még válaszolhattam volna, hallottam, hogy lejárt a konyhai időzítő. Arra gondoltam, hogy a tál tészta még mindig a pulton van, és tudtam, hogy soha többet nem tudok úgy gondolni a brownie-ra, mint eddig.