21.-22. Fejezet

 

21. fejezet

ELLA

 

 

Fordította: Sophie

 

– Olyat vegyél fel, amit nem bánsz, ha koszos lesz– mondta Jake, amikor felhívtam, hogy megbeszéljük a következő randit.

Az agyamon millió különböző lehetőség szaladt át – a legtöbben szerepelt étel is, főleg tejszínhab, amit lenyalnék a mellkasáról, a karjáról, a hasáról és…

Kuncogást hallottam a vonal másik oldaláról, és rájöttem, hogy kicsúszott egy halk nyögés.

– Elég nyilvánvaló, hogy a gondolataid már elég mocskosak – mormolta Jake, a hangja végigdübörgött rajtam, és kirázott a hideg. – Vigyázz, bébi, vagy nem leszek képes várni holnap estig.

– A várakozás jó dolog– mondtam neki, de még magamnak sem teljesen hittem el.

– Igen, de a kielégülés annyival, de annyival jobb – morogta, én pedig arra gondoltam, ledobom a telefonom, felsietek a lépcsőn oda, ahol elképzelem őt, elterülve az ágyán. De mielőtt megvalósíthattam volna a gondolatom, Jake köhögött. Nyilvánvalóan még mindig beteg volt egy kicsit.

– Úgy hangzik, még egy kicsit pihenned kell, mielőtt bárkit is kielégítenél – kötekedtem vele.

– Ó, ne aggódj emiatt– világosított fel. – A kielégülés garantált. Bármi áron.

Megint megborzongtam. A legtöbb férfi ezt ígérte – és azt hitték, hogy tudják is teljesíteni –, de Jake volt az első férfi, akiről el is hittem, hogy képes lesz teljesíteni az ígéretet. És alig vártam.

 

– Hova megyünk? – kérdeztem Jake-et, amikor másnap felvett engem. Ha csak ránéztél, nem mondtad volna meg, hogy ágyhoz volt kötve az elmúlt napokban. Ugyanolyan pusztítóan jóképű, frissen borotvált, de most egy jobb napokat is látott pólót viselt, és egy olyan farmert, ami második bőrként simult a combjára. Bár szerettem Jake-et nadrágban és begombolt ingben, ezt jobban kedveltem. Még egy kis borostát is hiányoltam.

– Láttalak már valaha farmerben? – Jake szépen kikerülte a kérdésemet. Amikor kinyitottam az ajtót, füttyentett egyet. Nem ilyesfajta üdvözlésekhez vagyok szokva, de tetszett.

– Régóta nem volt farmerem. – Végigsimítottam rajta a kezemmel. Annyira hozzászoktam már a szoknyákhoz, hogy egy kicsit furcsa érzés volt farmert viselni, de szerettem azt, ahogy Jake rám nézett, amikor rajtam volt.

– Kellene neked néhány– mondta, megfogta a kezem és megpörgetett. – Hmmmhmmm.– Úgy állított meg, hogy háttal legyek neki. – Igen. Azt hiszem, venni fogok neked még néhány darabot.

Átnéztem a vállam felett, és láttam, hogy a fenekemet bámulja. Kikaptam a kezem a kezéből, és megfordultam, hogy megzavarjam a bámulásban, ami nagyon nehéz volt, mert valójában hízelgőnek éreztem. És be is indított. Ki hitte volna, hogy ha egy srác nyíltan bámul, akkor az izgató? Gondolom, ehhez az is nagyban hozzájárul, hogy ki a srác.

Jake keze a csípőmre fonódott, és közelebb húzott.

– Szóval mit viselsz alatta? – suttogja, forró lehelete megérintette a fülemet. – Még több piros csipkét?

Vettem egy új fehérneműszettet ma estére, de nem fogom lelőni a meglepetést.

– Hova megyünk ma este? – kérdeztem vissza.

– Meglepetés. – Rám vigyorgott, nyilvánvalóvá téve, hogy ha én nem fogom elárulni a titkom, akkor ő sem fogja. – Valójában indulnunk kéne.

De nem mozdult, az ujjait összefűzte a hátam alsó részén, a csípőmet a csípőjéhez szorítva. Imádtam érezni a keménységét a hasamnál. A mellbimbóim megkeményedtek, és forróság öntötte el a lábam közét. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha kihagynánk a randit, és amikor elkaptam a forró pillantását, tudtam, hogy ő is erre gondolt.

Aztán a telefonja csörögni kezdett, mi pedig annyira közel voltunk, úgy éreztem, mintha a saját zsebemben lenne a telefon.

– Fel kéne venned– mondtam neki, de nem húzódtam el.

– Fel kéne. – Farkasvigyort villantott rám. – Vagy akár hagyhatnám csörögni, és reménykedhetek, hogy felhív újra, és újra, és újra.

Felnevettem, és kiszabadítottam magam a szorításából. Kelletlenül elengedett, és előkotorta a telefont a zsebéből.

– Itt Jake – mondta üdvözlésképp. – Igaz, a ravioli rákkal lesz töltve a héten. Köszi.

Letette a telefont. – Elnézést– kért ismét bocsánatot. – Amikor a főszakács lebetegszik, még egy jó sous chef mellett is hajlamosak szétesni a dolgok, és eltart egy ideig, amíg rendbe rakom újra. – Átkarolta a vállam. – Felkészültél a randinkra?

Bólintottam, a bőröm még mindig bizsergett, mintha a telefon még mindig a lábamnál vibrálna. Hosszú este elébe nézünk.

 

– Egy kert? – Alig hittem a szememnek. Egy buja, színekkel teli kert San Francisco kellős közepén. Jake-re néztem. Az arcán teljes büszkeséget láttam.

– Az én telkem. – Egy különösen vad szakaszra mutatott, és megfogta a kezem.

Imádtam az érdes ujjait érezni az enyémen.

Jake a kertjébe vezetett, és bár először benőttnek tűnt, rendkívül jól szervezett volt jobban megnézve.

A családom a zöld lábnyom ellentéte volt. A szüleim néhány éve próbáltak cserepes növényt nevelni, de nem sült el valami jól. Én még egy kaktuszt sem tudok életben tartani, nemhogy egy egész kertet gondozni. De Jake kertje csodálatos. Voltak ott salátaágyások, egy csomó paradicsom palánta, egy kis citromfa és rengeteg gyógynövény szépen felcímkézett edényekben.

– Ez csodálatos – mondtam Jake-nek, aki felhalmozott gumiabroncsokban növő nagy leveles növényeket vizsgálta. – Mi ez?

– Burgonya. – Odaintett, belefúrta a kezét a dús talajba, és kiemelt egy piros burgonyát, aminek a gyökereit még mindig föld borította.

– Nem is tudtam, hogy így terem a burgonya.– Csodálkoztam. – És mi az? – mutattam egy piramis alakú fa dologra, különböző szintekkel földdel és zöld levelekkel.

– Nézd meg közelebbről. – Jake lesöpörte a kezét.

Odahajoltam, és fényes, piros gyümölcsöt láttam. – Eper!

– Igen. – Elnyúlt mellettem, és levett egy nagyobbat. – Nyisd ki!– parancsolta.

Hezitálás nélkül cselekedtem. Az eper édes és csodálatos volt. Egy kis lé csorgott ki az ajkaim közül, és az állam felé haladt. De még mielőtt felnyúlhattam volna, hogy letöröljem, Jake szája már ott volt, a nyelvével felitatva a nedvet.

– Mmm– mormolta az államnak, és az állkapcsát enyhén megbillentve ajkait az enyémre nyomta.

Sosem fogom megunni őt csókolni. Felé hajoltam, bele a csókba, a nyelvem üdvözölve az övét. A keze a hajamba siklott, illata föld, friss gyümölcs és nyár keveréke volt. Ujjaim felcsúsztak a mellkasán, és a tenyeremen éreztem a szívdobbanását. Még egyszer eszembe jutott, milyen könnyű lenne letépni azt a kopott pólót.

Aztán meghallottam, hogy valaki megköszörüli a torkát.

– Khmm...

– Fenébe – motyogta Jake a számba, mielőtt ellépett.

Megfordultam, és megláttam Dakotát ott állni, aki totál szórakozottan nézett rám. Egy kosárnyi zöldség volt a karjában.

– Mit keresel itt? – követelte Jake.

– Téged is jó látni– mondta Jake-nek, mielőtt felém fordult. – Helló, Ella. Jó téged újra látni.

– Szia, Dakota – mormogtam vérvörös arccal. Tényleg arra gondoltam, hogy letépem Jake felsőjét nyilvános helyen? Igen. És rájöttem, hogy még mindig erre gondolok, ahogy néztem, hogy megfeszülnek a vállizmai járás közben, ahogy odament Dakotához, és elvette tőle a kosarat.

– Azt hittem, holnap leszel itt– mondta.

– Azt hiszem, kereszteztük egymás útjait. – Bocsánatkérően vállat vont. – Sajnos már béreltem egy kocsit.

Jake felsóhajtott. – Emlékeztess rá, hogy kirúgjalak– közölte vele.

– Lééééciii.– A lány a szemét forgatta rá. – Mintha tönkre akarnám tenni a randidat. – Felém nézett mellette. – Bocs, Ella.

Nem igazán értettem, hogy mi folyik itt, de azért rámosolyogtam. – Semmi baj.

Jake visszajött hozzám, a kosár a csípőjének volt támasztva. Nehéznek tűnt, de könnyedén vitte, a bicepsze fantasztikusan kitöltötte a póló ujját. Azon gondolkoztam, hogy mikor kezdtek el engem érdekelni a tetoválások, ahogy a geometrikus mintákra néztem, amik kilátszottak a pólója ujjából. Vagy talán csak Jake érdekelt. Ennyi. Ha Jake-ről volt szó, bármi érdekelt.

– Szóval. – Kicsit szégyenlősen nézett. – Ez nem úgy sült el, ahogy igazából elterveztem. – Elmozdította a kosarat. – Dakota része arra van. – A közösségi kert másik oldalára mutatott. – Segítünk egymásnak a gondozással, amíg el nem jön a betakarítás ideje. Az étteremben is felhasználjuk őket, ha jó a termés. És ebben az évben mind a kettőnknek jó volt, és annyira, hogy el fogjuk vinni az étterembe – a válla fölött odaszólt Dakotának – holnap.

A lány megrázta a fejét, és elindult a kert másik vége felé.

Jake visszafordult hozzám. – Gondolom, ez az oka, hogy chef vagyok és nem egy profi szervező– mondta. – Tényleg sajnálom.

Nos, ez semmi esetre sem volt egy szokványos randevú, de rájöttem, hogy nem érdekelt. Jake-kel akartam tölteni az időmet. Csak ez volt fontos.

– Ne aggódj emiatt. – Feltűrtem a ruhám ujját. – Hogy tudok segíteni?

 

Nekem azt a munkát adta, hogy húzzam ki a répákat, amíg ő mellettem betakarította a burgonyákat. Az edényük nem volt nagy, csak 3 guminyi magasságú, de úgy tűnt végtelen mennységű krumpli belefért. Dakota hozott nekünk kosarakat a zöldségeknek, amiket mi folyamatosan megtöltöttünk. Amint megtelt, betettük a teherautóba, amit azért hozott, hogy abba pakoljunk. Néhány óra múlva a teherautó is majdnem tele volt.

Koszos volt a kezem, a farmerem, valószínűleg az arcom is, de nem is emlékeztem, mikor mulattam utoljára ilyen jót. Nem bántam, Jake elég szórakoztató ember volt, hogy ezt csináljam.

– Én voltam az egyetlen ember a főzőiskolában, akinek saját kertje volt – mondta. – Dakota csak később kezdte a sajátját. És a kertem volt az egyik oka, hogy Patricia engem választott a tanítványának. Olyan embert akart, aki megérti, hogy honnan jön az étel, és hogy mennyi munkát igényel a termesztésük. Ettől jobban megbecsülöd.

– Szóval ezt az egész termést fel fogják használni az étteremben? – kérdeztem.

Bólintott. – Jelenleg csak annyit termesztek, amit ott fel tudok használni… Amit Patricia receptjei megkívánnak.

– És mi van a te sajátjaiddal?

– Mint a levesemmel? – ugratott Jake, én pedig megint elpirultam. – Könyörögtem a tulajdonosnak, hogy adjon egy esélyt, és talán meg is kapom. Mindenesetre, nagy terveim vannak ezzel a kerttel jövőre. – Hirtelen elkezdte pásztázni magunk körül a területet. – Hé, nem láttad a lapátomat?

Odapillantottam. – Nem, nem hiszem.

– Semmi baj. – Nagyot sóhajtott, majd odapillantott rám. – Biztos vagyok benne, hogy répa lesz.

Nem tudtam nem nevetni az ostoba szójátékán.

– Bocsánat– mentegetőzött. – Néha nemtehetek róla, még akkor sem, ha ez eredménytelen.

– Szörnyű vagy. – Felé hajítottam egy sárgarépát.

– Bizonyára afféle hámozónakgondolsz– vonogatta a szemöldökét felém. – Csak azért, mert a szívem kihagy egy répát.

Felnyögtem, próbáltam leplezni a mosolyomat.

– És már nagyon megszerettem a dinnyéidet.

Dakota éppen akkor dugta ki a fejét a sarokról.

– A zöldséges szójátékait játssza? – kérdezte. Bólintottam, beharapva a számat, hogy visszafojtsam a nevetésem. Annyira bugyuták voltak, de azért nagyon aranyosak.

– Hé, a diákjaim csak úgy eperkednek a poénjaim után– érvelt Jake.

– Nem, nem teszik – vág vissza Dakota. – Szuper bénák és gagyik.

Jake feltartotta a kezét. – A saláta ne vonjon le következtetéseket.

Dakota a szemét forgatta. – A teherautó majdnem tele van– mondta nekünk. – Ezek lesznek az utolsó kosarak.

– Nagyszerű. – Jake felállt. Dakota és én is visszatartottuk a lélegzetünket, és vártuk a következő szörnyű zöldséges szójátékot, de ő csak leporolta a kezét, és felsegített a földről. – Ezeket elviszem a teherautóhoz. Ha a hölgyek szeretnének megmosakodni, én csinálok addig valami vacsorát. – A szeme azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a meghívás csak nekem szól. Szerencsére Dakota vette a célzást.

– Nem, köszönöm. – Elvigyorodott. – Elég régóta vagyok már a gyertyatartó. Ezenkívül, vissza kell vinnem a cuccot az étterembe. Az egyik segédfiú mondta, hogy jön segíteni kipakolni a kocsit.

– Rendben– mondta Jake. – De vigyázz vele. Nem hiszem, hogy csak répátlanítani akar.

Dakota hozzávágta a kesztyűjét.

Jake kuncogott, és a teherautó felé indult, óvatosan egyensúlyozva a termést. Próbáltam nem megbámulni, hogy milyen jól áll neki a farmer.

– Még egyszer köszönöm, hogy vigyáztál rá, amíg beteg volt– mondta Dakota, miközben megigazította a fonatát.

– Egyáltalán nem volt probléma– biztosítottam.

– Nos, akkor azt köszönöm, hogy átmehettem hozzád a lakásba, és összesírhattam az új ingedet– mondta fanyarul. – Még egyszer, ez nem fordul elő gyakran velem. Vagy valaha is, tényleg.

– Nem bántam– válaszoltam. – Hogy vagy most?

– A teljesen összetört szíven kívül remekül vagyok! – Egy hatalmas hamis mosolyt erőltetett az arcára, majd elfintorodott. – Jól leszek– vont vállat. – Talán elüt egy busz.

– Nem kell, hogy elüssön egy busz, Dakota. Az a srác egy bunkó volt – tért vissza Jake. – Jobbat érdemelsz.

– Igen. – Aztán Dakota gonoszul elvigyorodott. – De addig is, kiérdemeltem egy éjszakát a pakolós fiúval. És ő már vár.

Jake a szemét forgatta. – Védekezzetek– mondta játékosan.

– Ti is– ugratta a nő, ahogy elindult a teherautó felé. – Jó szórakozást, gyerekek. És ne csináljatok olyat, amit én sem tennék.

– Ez nem igazán szűkíti le a kört– kiáltott utána Jake.

– Pontosan!

 

Katie McCoy– Play me

 

 

22. fejezet

ELLA

 

 

Fordította: Sophie

 

A vacsora saláta volt, egyenesen a kertből: saláta, paradicsom, zeller, hagyma, répa, és cukkini, egyszerű öntettel, ami sóból és olíva olajból állt. A kertben ettünk, egy rozoga piknikasztalon. Nem tudom felidézni, mikor villanyozott fel utoljára egy saláta. Talán az volt az oka, hogy én ástam ki a hozzávalókat közvetlenül a földből – pontosan úgy volt, ahogy Jake is mondta, különlegessé teszi, ha tudod, honnan származik az étel. Talán pedig az, hogy láttam, ahogy összerakta egy kicsi, egyszerű konyhában, ami a kert közepén volt. Vagy talán mert éhes voltam a kemény munka után. A családom nem éppen a természet iránti érdeklődésükről volt híres. A legtöbb, amit csináltunk, azt bent tettük. Nem koszoltuk be a kezünket, sem a ruhánkat, és magunkat sem mocskoltuk be. Pont. De felfedeztem egy csomó olyan dolgot, amiről azt hittem, hogy nem fog tetszeni, mégis imádtam. És egyre hálásabb voltam Jake-nek, hogy megmutatta ezeket a dolgokat nekem.

Ahogy visszasétáltunk pár háztömbnyire a lakásáig, úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy pontosan megmutassam neki, mennyire is vagyok hálás. Fehérneművel. És más dolgokkal. Olyan dolgokkal, amikor bizonyos testrészek kapcsolatba kerülnek másik testrészekkel.

Már a gondolattól is megremegett a lábam, és majdnem elestem a bejárati lépcsőnkön. Szerencsére Jake ott volt, hogy elkapjon engem.

– Jól vagy? – A kezei erősek és határozottak voltak a derekamon.

– Hmmmhmmm… – Sikerült felnéznem azokba a sötét, gyönyörű szemekbe.

– Biztos vagy benne? – segített visszanyernem az egyensúlyom.

– Nos… – Támadt egy ötletem. Beharaptam az ajkam, és felnéztem rá. – Talán segítened kéne visszamennem a lakásomba.

– Ó, tényleg?

– Igen. Csak egy kis segítség kéne, ha nem bánod. – Hagytam, hogy segítsen, fel a lépcsőn és a bejárati ajtón keresztül. A lakásom annyira közel volt. Csak néhány lépéssel arrébb. Jake ujjai a csípőmre szorultak. Megint bizonytalanul éreztem magam, de a lehető legjobb módon.

– Te tudod. – Odahajolt, lehelete megcsiklandozta a nyakam. – Úgy nézel ki, mint akire ráfér egy kis segítség.

És mielőtt bármit is mondhattam volna, a karjaiba zárt.

– Nem szeretném, ha bántódásod esne– mondta, és úgy tartott, mintha nem lenne súlyom. – Kulcsok?

Ezúttal gond nélkül ment be a kulcs.

Amikor a lakásban voltunk, Jake visszarakott a földre, de a kezét ne vette le az oldalamról. Minden játékosság eltűnt az arcáról, és színtiszta kéj váltotta fel.

De mégsem mozdult.

– Csak szeretném, ha tudnád – kezdte feszült hangon. – Nem várok el semmit, szóval semmi nyomás…

– Jake– szakítottam félbe, és a mellkasára tettem a kezem.

– Igen?

– Fogd be, és kefélj meg – parancsoltam.

Az arcom lángolt, ahogy a szavak elhagyták a számat. Még sosem mondtam semmi ilyesmit egyetlen férfinak sem. Soha nem gondoltam erre korábban. De bármennyire is zavarban voltam, az azonnal eltűnt, amint Jake ajkai lecsaptak az enyémre, és felemelt. A nyelve forró volt és nedves a számban, a nyelvem úgy kereste az övét, mint egy rakéta, és amint találkoztak, tűzijáték kezdődött a szemhéjam mögött. Istenem, soha nem éreztem még magam ennyire jól, pedig még semmit sem csináltunk.

Jake megfordított, és a hátamat az ajtónak nyomta, a keze lecsúszott az oldalamon hátra, hogy felkapjon a fenekemnél fogva. A lábaim a dereka köré csavarodtak, és ahogy a farmerom varrása találkozott az övével, hátravetettem a fejem, és felnyögtem. Istenem, olyan jó volt érezni, annyira keményen és készen, ahogy csípőjét az enyémnek dörzsölte.

A szája megtalálta a torkomat, a fogai és a nyelve az fülem mögötti érzékeny pontra kalandozott, és éreztem, ahogy a szemeim fennakadnak, ahogy megharapott ott. Gyengéden, de nem túl gyengéden. A keze a fenekemet markolta, szorosan magához húzott, így érezhettem minden egyes centit, ami rám várt. Csak rám. Csak nekem.

– Bassza meg!– nyögte, amint hozzá szorítottam magam. – Ó, bébi, olyan jó érezni téged.

Soha nem gondoltam volna, hogy a mocskos beszéd beindít, de istenem, megtette. Elég volt Jake hangjának morajlása, de most, mocskos dolgokat suttogva nekem, olvadt lávává változtam.

– Mondd el– doromboltam, magamat is meglepve. – Meséld el.

A meglepetés az arcán hamar gonosszá vált.

– Azt akarod, hogy elmondjam? – morogta, a csípőjét nekem nyomta minden egyes kérdésnél. – Akarod, hogy elmondjam, milyen kemény vagyok tőled? Hogy hányszor gondoltam rá, mióta először megláttalak, hogy mélyen beléd csúszik a farkam? Hogy azt tervezem, hogy olyan keményen élvezel el, hogy még a nevedre sem emlékszel?

Felnyögtem, ő pedig ismét a számat követelte, a fogai közé kapta az ajkam, a nyelve újra és újra találkozott az enyémmel. A keze mindenhol ott volt a testemen, szorította a fenekem, a mellemet simogatta, a hajamba túrt. Ha nem lett volna a lábam szorosan a dereka köré tekerve, és nem lett volna az ajtó a hátam mögött, az első csókjánál a padlóra roskadtam volna.

– Bébi. – Jake a hajamba temette a kezét, és meghúzta, nem erősen, de nem is gyengéden. Ezzel hátrafeszítette a fejem, hogy találkozzon a tekintetünk. Az arcán lévő kifejezés tiszta vágy és kéj volt. – Készen állsz?

Még soha az életemben nem voltam még kész ennyire.

– Igen– leheltem. – Ó, Istenem, igen.

– Jó– nyögte. – Mert mindketten megértünk a lelkes ovációra.

Ezzel mind a két kezét a fenekem alá tette, és megfordult velem. Szorosan tartottam, de a léptei nem lassultak, ahogy hosszú lépésekkel a matrachoz vitt, ami a földön volt. Egy pillantást vetett rá, és megrázta a fejét.

– Szereznünk kell neked egy igazi ágyat – mondta, és letérdelt a földre, hogy letegyen a matracra. A lábaim még mindig a dereka körül voltak, a testünk még mindig egymáshoz szorult, és ahogy előrehajolt, a csípőm felnyomtam, mire megdermedt.

– Óvatosan. – A hangja elcsuklott. – Alig kezdtük el az első fogást, és nem akarom elsietni a desszertet.

De nem tudtam ellenállni, és megint nekiszorítottam magam. Magamon akartam őt. Magamban akartam őt. És most akartam.

– De én a desszertet szeretem a legjobban– mondtam rekedtes hangon, amit alig ismertem meg. Felnyúltam, és megpróbáltam magamra rántani, de fölöttem megtámasztva a karját tartotta magát. Mielőtt újra megpróbálhattam volna, elkapta a karomat, és a fejem fölé szegezte őket.

– Mohó kislány. – Erősen tartott, ahogy hátradőlt a sarkára, a csípőm lecsúszott róla az ágyra. A kezeimet elengedve végigsimított a testemen lefelé, a karjaimon, a mellemen, a csípőm szélén.

– Nagyon szeretem ezt a farmert – mondta, ujjaival végigsimítva a derekánál, amíg a gombhoz nem értek. – De most jobban érdekel, hogy mit viselsz alatta.

Egy ügyes csuklómozdulattal kioldotta a farmerom felső gombját. De ahelyett, hogy lehúzta volna a cipzárt, előrehajolt, és a száját a hasamra nyomta, forró csókokat ejtve a gyakran érintetlenül hagyott testrészeimre.

Bennem minden lángolt érte, finom feszültség gyűlt a lábaim között. De Jake-nek szándékában állt kínozni engem. Ahelyett, hogy a csókjai lefele haladtak volna, felfele indultak, és addig tolta feljebb és feljebb az ingemet, amíg végre fel nem bukkant az új fekete csipkemelltartóm.

– Kicsim– suttogta Jake, felnézett rám, a szemei lángoltak. – Feketét viselsz.

Aztán lekapta a fejemen keresztül az inget, és áthajította a szobán. Mielőtt még a földön landolt volna, Jake szája már a mellemen volt.

Istenem! Amíg a nyelve és a fogai az egyik mellemet ingerelték, a kezébe szorította a másik mellemet, hüvelykujjával végigsimítva a csipkén, egészen a mellbimbóm gyöngyházszínű hegyéig. Csillagokat láttam a szemhéjaim mögött, miközben szopogatta és harapdálta a melleim a vékony anyagon keresztül. A feszültség szinte elviselhetetlen volt, és a csípőmet felfelé íveltem, Jake-ét keresve, megkönnyebbülésre vágyva.

Jake felemelte a fejét, és gonoszul rám vigyorgott.

– Szeretnéd megmutatni a bugyidat nekem? – Ujját végighúzta lefelé a hasamon, megkeresve a cipzárt a farmeromon, és végre lehúzta. Felemeltem a csípőmet, hogy segítsek neki lehúzni a szűk farmert a testemről. Olyan gyorsan dobtam el, mint az ingem, és máris az ágyon voltam fekete fehérneműben Jake előtt.

Felnyögött.

– Olyan kurva gyönyörű vagy – mondta rekedten, és lecsúsztatta a kezét a csupasz lábamon. Amint a térdemhez ért, alig kellett megérintenie, mielőtt szétnyíltak maguktól.

Készen álltam. Annyira készen álltam.

A szája megtalálta a térdem belsejét, amitől megborzongtam. Aztán megtalálta a combom belsejét, amitől összerezzentem. Aztán megtalálta a középpontomat, és én felziháltam. Megnyalt a vékony csipkén keresztül, miközben a kezei a fenekemet szorongatták, felemelve a csípőmet magához. Ujjait a fekete csipkébe akasztotta, és félrehúzta, amíg nem volt már semmi köztem és a forró szája között.

A kezeim megragadták a lepedőt, az egész testem csakis a bennem lévő nyelvére figyelt. Annyira nedves voltam, annyira készen álltam, és amikor az ujját belém csúsztatta, felnyögtem, a szája pedig gyorsabban kezdett mozogni, mire a csípőm felívelt hozzá, és éreztem, ahogy az egész testem megfeszült a bennem épülő gyönyörre, amíg fel nem robbant bennem, a szájához nyomtam magam, a nyögéseim pedig elfojtottam az ujjaimmal.

Nem tudtam mozdulni, a testem mennyeien ellazult, ahogy Jake levette rólam a bugyit, és egyetlen mozdulattal kiakasztotta elöl a melltartómat, mielőtt végre leszedte rólam az összes csipkét.

– Álló ováció? – Levigyorgott rám, keze végigsimított a testemen.

– Aha– bírtam kinyögni.

Előrehajolt, és finoman megcsókolt. Aztán megéreztem őt keményen nekifeszülni a lábamnak, mire a feszültség újra feléledt bennem. Visszacsókoltam, a nyelvem a szájába csúszott.

– Túl sok ruhát viselsz– motyogtam, a kezem a pólója szegélyét kereste. Mielőtt megragadhattam volna, Jake hátranyúlt, és egy sima mozdulattal lehúzta a fején keresztül.

És akkor a mellkasa, az ő tökéletes, gyönyörű mellkasa csupasz lett. És ez mind az enyém volt. A kezeimet végigsimítottam rajta, elfordítottam a testem, és lenyomtam őt az ágyra. Minden tintavonalat végig akartam követni a testén, de megelégedtem azzal, hogy a nyelvem végighúztam a kulcscsontján, ahol só és szex ízét éreztem. A kezeim az rajta lévő övet keresték, de ő ebben is segített nekem, ügyesen kioldotta a farmert, és lecsúsztatta magáról, de előtte még kivette az óvszert a hátsó zsebéből. Elnyúlt mellettem, gyönyörű testén csak egy puha szürke alsónadrág volt, aminek nekifeszült a farka.

– Túl sok ruha– mondtam neki újra, és egy gonosz mosollyal ezt is levette.

Ó. Édes. Istenem.

Mielőtt még megállíthattam volna magam, lehajtottam a fejemet, a számathozzáértintve a nyelvemet végighúztam a hegyén.

– A fenébe, Ella– nyögte Jake, ahogy jobban a számba vettem.

Soha nem csináltam még ehhez hasonlót. Soha nem mentem még ennyire messzire az ágyban, de szerettem, ahogy érezte magát, és tetszett az íze is. De csak néhány perc telt el, mielőtt kitépte magát a kezemből, és újra a hátamon találtam magam, Jake-kel a térdeim között. Egy óvszert görgetett a keménységére.

– Annyira nagyon akarlak– morogta, a farka hozzám nyomódott.

Felemeltem a csípőm.

– Akkor mire vársz? – ugrattam.

Becsukta a szemét, és láttam, ahogy a fogát csikorgatja. Aztán megéreztem őt. Annyira nagy, annyira kemény, és annyira tökéletes. Úgy csúszott belém, mintha egymásnak lettünk volna teremtve. Megtámasztottam a lábaim az ágyon, ahogy belém temetkezett.

– Óóóh!– nyögtem fel, miközben lassan kihúzódott, majd előrelendült.

– Ó, a francba!– nyögte még mélyebben bennem.

Minden egyes lökésnél megtöltött, lassan indított, aztán gyorsított és gyorsított. Kezemmel megragadtam a karját a mellkasánál, és szorosan magamhoz húztam, a lábaim a dereka köré fontam. Valahogy még mélyebbre csúszott. Minden centijét éreztem, ahogy simogatott, és hirtelen minden figyelmeztetés nélkül megfeszültem belül és felrobbantam, az ujjaim a karjába fúrtam, a fejem hátracsuklott, ahogy egy gyönyörkiáltása tört fel belőlem.

De Jake nem állt meg, újra és újra belém döfött, a ritmus intenzív volt és tökéletes, a szája megtalálta az enyémet, a nyelve tükrözte a farka mozgását bennem. A kezei mindenütt ott voltak, a fenekemen, a melleimen, a hajamban. Nem kaphattam eleget belőle. Többet akartam. Többet.

Aztán minden figyelmeztetés nélkül megállt.

A testünk csúszós volt az izzadságtól, a karjai remegtek, ahogy fölöttem tartotta magát. Levigyorgott egy gonosz farkasvigyorral.

– Kész vagy a desszertre, kicsim? – kérdezte.

Mielőtt még válaszolhattam volna, a karjaiba zárt, és addig fordult, amíg én felette nem voltam, meglovagolva őt. És annyira mélyen, de mélyen volt bennem. Felnyögtem.

– Ó, bassza meg! – Jake ujjait a csípőmbe vájta.

Felfelé lökött, és én újra felnyögtem, a hang végigvibrált az egész testemen.

– A francba! – nyögte Jake, a keze felcsúszott és megfogta a mellemet, a hüvelykujja megtalálta a mellbimbómat.

A hátam ívbe feszítve mozgattam a csípőmet. Ó, Istenem, annyira jó érzés volt. Újra és újra megtettem, a csiklómat hozzádörgöltem, a csípőm találkozott vele minden egyes lökésnél. A kezeit lecsúsztatta a csípőmre, majd az egyiket még tovább, ahol találkozott a testünk.

– Óóóóóóóóóh!– Hátraejtettem a fejemet, a csípőm kontroll nélkül hullámzott, miközben Jake hüvelykujja simogatott, amíg fehér fények nem villantak fel a szemem mögött.

A testem még mindig remegett, amikor Jake magához húzott, és újra megfordított minket, az ágyhoz szegezve engem, ahogy belém nyomult, egyre csak mélyebben és gyorsabban. A saját gyönyöröm közben láttam az ereket a nyakán, ahogy a tempója eszeveszetté, állatiassá változott. Éreztem egy hihetetlen feszültséget épülni bennem, és amikor negyedszer élveztem el, Jake felkiáltott a gyönyörtől, és mélyen belém temetkezett.

Csont nélkülivé váltam a gyönyörtől, éreztem, ahogy a karjaiba nyalábolt, a testünk csúszós és forró, ahogy lepedőkbe és egymásba burkolóztunk.